Nem tudom elégszer megköszönni az égnek, hogy te vagy nekem. Ahogy neked sem, hogy mindig mellettem voltál, visszahoztál a sötétségből, és hogy szerettél azért, aki vagyok. Bármennyi időt is töltünk együtt, az sosem lesz elég. Ahhoz, hogy kifejezzem, hogy mennyire szeretlek, egy élet is kevés. Hisz ismersz, nem? Nem mutatom ki könnyen az érzéseim. De ennek ellenére szerintem te nagyon is jól tudod. Mert te is érzed, igaz? Amikor veled vagyok, arra gondolok, hogy bárcsak örökké tartana a pillanat, amikor a karjaim között tarthatlak. Bárcsak soha ne kellene elválnunk. Bárcsak örökké arra ébredhetnék, hogy a te mosolyoddal és nevető barna szemeiddel találkozom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése